A közbeszédben és a gazdaságpolitikai értékelésekben a beruházási ráta (beruházás/GDP) gyakran úgy jelenik meg, mint a jövőbeli növekedés egyik legfontosabb előrejelzője. Van benne igazság: tartós felzárkózáshoz tőke, gép és infrastruktúra kell. A makrogazdasági adatok értelmezésénél azonban van egy kritikus különbség: nem mindegy, hogy nominális (értékbeni) vagy reál (volumenbeni) beruházásról
Az első részben láttuk, hogy a régiós felzárkózás egyik motorja a termelékenység javulása. Ahhoz, hogy megértsük a V4-országok közötti különbségeket, az innovációs ráfordítások és az azokból születő eredmények mögé kell néznünk. Nem mindegy ugyanis, mennyit költenek a vállalatok és az egyetemek kutatás-fejlesztésre (K+F), és hogyan jelenik meg ez a
2010 és 2024 között a visegrádi országok (V4) összességében látványosan közeledtek az EU-27 életszínvonalához. Mielőtt azonban a növekedés belső szerkezetét vizsgálnánk, érdemes megnézni, hol tartanak ezek az országok az uniós átlaghoz képest. Ez a kiinduló szint fontos háttér ahhoz, hogy a növekedési ütemeket jól értelmezzük. 2024-ben az EU-27 egy főre