Miért lehet magas a beruházási ráta, mégis gyenge a „valódi” beruházás?
A közbeszédben és a gazdaságpolitikai értékelésekben a beruházási ráta (beruházás/GDP) gyakran a jövőbeli növekedés legfőbb mutatójaként jelenik meg. Van benne igazság: a tartós felzárkózáshoz tőke, gép és infrastruktúra kell. A makrogazdasági adatok értelmezésénél azonban van egy kritikus különbség: egyáltalán nem mindegy, hogy nominális (értékbeni) vagy reál (volumenbeni) beruházásról beszélünk.
A nominális GDP-felhasználási adatok alapján jelentős eltérések látszanak a régióban:
📌 Magyarországon 2010 és 2024 között a beruházások GDP-arányos súlya emelkedett: a nominális beruházási hányad kb. 21,2%-ról 23,5% fölé nőtt.
📌 A többi V4-országban a beruházások nominális GDP-aránya ebben az összevetésben inkább stabil maradt vagy mérséklődött.
Hol látszik a „valódi” kapacitásbővülés?
A nominális arány önmagában még nem mondja meg, hogy a befektetett pénzből mennyi tényleges beruházási volumen (új gépsorok, üzemek, szoftverek) jön létre. A tanulmány adatai rávilágítanak egy komoly ellentmondásra: a magas hazai nominális ráta ellenére Magyarországon a reál beruházási volumen 2024-ben csak mérsékelten haladta meg a 2010-es bázist. Ezzel szemben például Lengyelország mintegy 60%-kal többet ruházott be reál értelemben 2024-ben, mint 2010-ben.
(Bár az éves adatokban a készletváltozás okozhat ingadozást, a 2010 óta tartó kumulált trendek egyértelmű különbséget mutatnak.)
A kulcs: a beruházási árak relatív emelkedése
Hogyan fordulhat elő, hogy a GDP-hez mérten magas a beruházási ráta, miközben reál értelemben a kapacitás csak lassan bővül? A válasz gyakran a relatív árakban van. Ha a beruházási javak árai a gazdaság egészéhez képest (a GDP-deflátorhoz viszonyítva) gyorsabban emelkednek, akkor ugyanaz a nominális összeg kevesebb reál beruházási volument vásárol.
Az 1. ábra ezt mutatja: a beruházások relatív árát (beruházási deflátor / GDP-deflátor). A V4-ben a relatív beruházási árak alakulása eltér: míg Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában ez a mutató 2010 és 2024 között átlagosan mintegy 5%-kal mérséklődött, addig Magyarországon ugyanezen idő alatt több mint 50%-kal emelkedett.
Magyarországon tehát a beruházások rendkívül megdrágultak a gazdaság többi részéhez képest. De mi állhat a háttérben?
Lehetséges tényezők: az ingatlanpiac és "allokációs súrlódások"
A beruházások jelentős része építési/strukturális jellegű. Ha az ingatlan- és építőipari árak gyorsan emelkednek, az hozzájárulhat a beruházási deflátor megugrásához, különösen akkor, ha a beruházási kosárban nagy a “struktúrák” súlya.
A 2. ábra a lakásárak alakulását mutatja: bár az árak mindenhol nőttek (Lengyelországban és Szlovákiában 200 közelébe, Csehországban 240 köré), a magyar lakásárindex egészen 350-ig robbant 2024-re.
Ez rávilágít a gazdaságpolitika egyik csapdájára: a masszív keresletoldali támogatások (például ingatlanpiaci szubvenciók), ha nem párosulnak a kínálati oldal rugalmasságával, pusztán az árakat hajtják fel. Ennek a „mellékhatása”, hogy elszívja a kapacitást és megdrágítja a termelő beruházásokat is.
A lakásárak mellett fontos szerepet játszanak az egyéb allokációs súrlódások is. Ide tartozik a beruházások szerkezete, a kivitelezési költségek alakulása, a verseny hiánya bizonyos szektorokban vagy az állami projektek árazása. Ha a források elosztása nem hatékony, vagy a piaci verseny korlátozott, az óhatatlanul a beruházási árak megugrásához és a „reál tartalom” feléléséhez vezet.
Mi következik ebből?
A növekedés szempontjából végső soron nem a kifizetett számlák összege számít, hanem az, hogy mennyi új termelőkapacitás, technológia és infrastruktúra épül be reál értelemben a gazdaságba. A tanulság egyszerű: a magas nominális beruházási ráta nem azonos a magas reál beruházási volumennel. Ezért a beruházási mutatók értelmezésénél érdemes együtt nézni a nominális arányokat, és a reál volumeneket – különösen olyan időszakokban, amikor a relatív árak erősen elmozdulnak.
Megjegyzés: Az ezen a weboldalon megjelenő nézetek és elemzések kizárólag a szerző sajátjai, és nem feltétlenül egyeznek a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) hivatalos álláspontjával.
A teljes tanulmány: Az elemzés alapjául szolgáló teljes tanulmány (angol nyelven, ingyenesen) az SSRN-en.