Ki zárkózott fel a legjobban a V4-ben – és miből?
2010 és 2024 között a visegrádi országok (V4) összességében látványosan közeledtek az EU-27 életszínvonalához. Mielőtt azonban a növekedés belső szerkezetét vizsgálnánk, érdemes megnézni, hol tartanak ezek az országok az uniós átlaghoz képest. Ez a kiinduló szint fontos háttér ahhoz, hogy a növekedési ütemeket jól értelmezzük.
2024-ben az EU-27 egy főre jutó reál GDP-je vásárlóerő-paritáson (PPP) kb. 52,7 ezer USD volt (2020-as árakon). A V4-en belül Csehország állt a legközelebb (47,7 ezer), majd Lengyelország (43,1 ezer), Magyarország (40,1 ezer) és Szlovákia (39,1 ezer) következett.
A közös felzárkózási történet mögött azonban fontos különbségek húzódnak meg: nem mindegy, hogy miből jön a növekedés. Van, ahol a konvergenciát inkább a beruházások és a termelékenység javulása hajtotta, és van, ahol nagyobb szerepet kapott a munkaerő bővülése.
A 2. ábra egy egyszerű, de fontos összehasonlítást ad: minden ország 2010-ben „100”-ról indul, és azt mutatja, mekkorát nőtt a gazdaság reál értelemben. A kép alapján Lengyelország a leggyorsabb: kb. +60%-os kumulált növekedést ért el. Magyarország a második: kb. +40%. Szlovákia kb. +36%, Csehország kb. +28% körül van. Összehasonlításként az EU-27 ugyanebben az időszakban kb. +20%-ot nőtt.
Ez azért fontos, mert a százalékok mögött különböző kiindulópontok vannak: Csehország 2010-ben már közelebb volt az EU-átlaghoz, míg Lengyelország alacsonyabbról indult — ezért a „felzárkózási tér” is más volt.
A kínálati oldali felbontás (tőke, munka, és a technológiai/hatékonysági tényezőt mérő teljes tényezőtermelékenység – TFP) alapján Lengyelország emelkedik ki:
📌 Lengyelország: a közel 60%-os növekedés nagy része beruházásokból és termelékenység-javulásból állt össze (tőke: ~31 százalékpont, TFP: ~11 százalékpont, munka: ~18 százalékpont).
📌 Magyarország: a mintegy 40%-os növekedés nagyobb arányban támaszkodott a munkaerőpiaci tartalékok mozgósítására (munka: ~18 százalékpont), miközben a TFP hozzájárulása (~8 százalékpont) elmaradt a régiós éllovastól.
📌 Csehország és Szlovákia: a két végpont között, kiegyensúlyozottabb profilt mutatnak.
A felzárkózás „minőségi” különbségét az is jól szemlélteti, hogy mennyi értéket termel egyetlen ledolgozott munkaóra. 2024-re Csehország és Szlovákia a V4-en belüli termelékenységi élmezőnyben van (kb. 53–54 USD/óra, PPP alapon). Magyarország ennél alacsonyabb szinten áll, a 40 dolláros sáv felső részén. Ez összhangban van azzal, hogy a foglalkoztatás bővülése önmagában nem garantál gyors termelékenységi felzárkózást.
Mi következik ebből?
A következő felzárkózási körben a döntő kérdés már nem az, hányan dolgoznak, hanem hogy egy óra munka mennyi értéket termel. Ezért felértékelődik a tőke hatékonyabb allokációja, a technológia gyorsabb átvétele és a humántőke minősége.
Megjegyzés: Az ezen a weboldalon megjelenő nézetek és elemzések kizárólag a szerző sajátjai, és nem feltétlenül egyeznek a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) hivatalos álláspontjával.
A teljes tanulmány: Az elemzés alapjául szolgáló teljes tanulmány (angol nyelven, ingyenesen) az SSRN-en.