Az előző részben láttuk, hogy a V4-országokban a munkaerőpiaci javulás mellett az elosztási pályák érdemben eltértek. A következő kérdés adja magát: mennyiben tükröződik mindez a költségvetési prioritásokban? A fiskális politika ugyanis nemcsak a hiányról és az adósságról szól, hanem arról is, hogy mire költ az állam, és mit tekint
Az előző részben láttuk, hogy a V4-országokban – különösen Magyarországon – a munkaerőpiaci aktivitás és a foglalkoztatás érdemben erősödött, a munkanélküliség pedig alacsony szintre csökkent. Ugyanakkor nyitott kérdés marad: hogyan alakult a megtermelt jólét eloszlása? A magasabb foglalkoztatás önmagában nem garantálja a jövedelmek és a vagyon egyenletesebb megoszlását, vagy a szegénységi
A sorozat első részében láttuk, hogy a V4 felzárkózásában – különösen Magyarországon – a növekedés egyik fontos eleme a munkaerő bevonásának bővülése volt. Ebben a részben azt nézzük meg, hogyan alakult a munkaerőpiaci aktivitás, a munkanélküliség és a foglalkoztatás szerkezete a V4-ben, és mit jeleznek ezek a következő növekedési szakasz szempontjából.
Az előző részekben láttuk, hogy a reálgazdasági folyamatok – a termelékenység és a beruházások – terén érdemi különbségek alakultak ki a régióban. Ebben a részben a „nominális” világot vizsgáljuk: az árak, a pénzmennyiség és az árfolyamok alakulása ugyanis alapvetően meghatározza a reáljövedelmeket és a beruházási környezet stabilitását. Maginfláció: a tartósabb belföldi árnyomás
A közbeszédben és a gazdaságpolitikai értékelésekben a beruházási ráta (beruházás/GDP) gyakran a jövőbeli növekedés legfőbb mutatójaként jelenik meg. Van benne igazság: a tartós felzárkózáshoz tőke, gép és infrastruktúra kell. A makrogazdasági adatok értelmezésénél azonban van egy kritikus különbség: egyáltalán nem mindegy, hogy nominális (értékbeni) vagy reál (volumenbeni) beruházásról beszélünk.
Az első részben láttuk, hogy a régiós felzárkózás egyik motorja a termelékenység javulása. Ahhoz, hogy megértsük a V4-országok közötti különbségeket, érdemes megnézni az innovációs ráfordításokat és azt is, hogy ezek mennyiben jelennek meg kézzelfogható innovációs kimenetekben (például nemzetközi szabadalmakban). Nem mindegy ugyanis, mennyit költenek a vállalatok és az egyetemek
2010 és 2024 között a visegrádi országok (V4) összességében látványosan közeledtek az EU-27 életszínvonalához. Mielőtt azonban a növekedés belső szerkezetét vizsgálnánk, érdemes megnézni, hol tartanak ezek az országok az uniós átlaghoz képest. Ez a kiinduló szint fontos háttér ahhoz, hogy a növekedési ütemeket jól értelmezzük. Ahogy az 1. ábra