Fiskális prioritások a V4-ben: Mire költ az állam, és mekkora a mozgástér?

Az előző részben láttuk, hogy a V4-országokban a munkaerőpiaci javulás mellett az elosztási pályák érdemben eltértek. A következő kérdés adja magát: mennyiben tükröződik mindez a költségvetési prioritásokban? A fiskális politika ugyanis nemcsak a hiányról és az adósságról szól, hanem arról is, hogy mire költ az állam, és mit tekint hosszabb távon „prioritásnak”.

A makroadatok alapján, bár a kiadások aggregált szintje a V4-ben sokszor hasonló, a szerkezet (szociális védelem, egészségügy, gazdasági ügyek, kamatteher) érdemben eltér.

Szociális védelem: markáns átrendeződés a V4-ben

A szociális védelem (nyugdíjak, családtámogatások, szociális háló) a költségvetés egyik legnagyobb tétele, és szorosan összefügg a társadalmi kockázatok kezelésével. Az 1. ábra a szociális védelem GDP-arányos kiadásait mutatja (2010 vs. 2023).

• Magyarországon a szociális védelem aránya csökkent: kb. 17,3% → 12,3%.
• Szlovákiában ezzel szemben emelkedett: kb. 13,1% → 17,5%.
• Csehországban és Lengyelországban kisebb változás, stabilabb pálya látszik.

Ezek a szerkezeti mozgások egybeesnek azzal, hogy az elosztási mutatók a V4-ben eltérően alakultak (lásd az előző posztot). Egy aggregált ábra ugyanakkor nem mutatja meg a mikroszintű csatornákat: számít a célzottság, a jogosultsági rendszer és a demográfia is.

Egészségügy: tartós különbségek a humántőke szempontjából

A felzárkózás következő, tudásalapú szakaszában a termelékenység és a humántőke minősége felértékelődik. Ebben az összefüggésben az egészségügyi ráfordítások szintje is kiemelten releváns.

A 2. ábra alapján az állami egészségügyi kiadások GDP-arányos szintje eltérő:

• Csehország a legmagasabb (kb. 8,8% 2023-ban),
• Szlovákia (kb. 6,6%) és Lengyelország (kb. 5,7%) követi,
• Magyarország a legalacsonyabb (kb. 4,1%, a 2010-es ~5% körüli szintről mérséklődve).

Gazdasági ügyek: magasabb súly Magyarországon

A kiadási szerkezet másik jellegzetessége a gazdasági ügyek (economic affairs) funkció. Ide tartoznak többek között a piaci programok és a támogatási eszközök.

A 3. ábra alapján Magyarországon a gazdasági ügyek aránya a legmagasabb (kb. 9,2% 2023-ban), és a növekedés is itt a legnagyobb 2010 óta (kb. +3,3 százalékpont). A többi V4-országban ez a tétel alacsonyabb és kevésbé emelkedő. Nemzetközi intézmények (pl. IMF) is felhívták már a figyelmet arra, hogy Magyarországon a GDP-arányos állami támogatási aktivitás európai összevetésben is magas.

Adósság és kamatteher: a mozgástér egyik korlátja

A kiadási szerkezetet nemcsak preferenciák, hanem finanszírozási korlátok is alakítják. Magasabb adósságszint és magasabb hozamkörnyezet mellett a kamatkiadások nagyobb részt képviselnek a költségvetésben.

A makroadatok alapján a V4-országok bruttó államadóssága érdemben eltérő szinteken alakult: a vizsgált időszakban Csehországban kb. 40%, Lengyelországban és Szlovákiában kb. 50%, míg Magyarországon tartósan magasabb, kb. 70–80% körül mozgott.

A 4. ábra azt szemlélteti, hogy ez a különbség mekkora terhet ró a költségvetésekre a kamatkiadások (kamatteher) formájában:

• Csehország: a kamatteher tartósan a GDP 1%-a alatt maradt.
• Lengyelország és Szlovákia: a kamatteher jellemzően a GDP 1–2%-a között alakult.
• Magyarország: a kamatteher érdemben nagyobb, jellemzően a GDP 3–4%-a körüli szintet tesz ki.

Ez a teher segít értelmezni azt is, miért magasabb az „általános közösségi szolgáltatások” aránya ott, ahol a kamatteher nagyobb: a kamatkiadások elszámolása ugyanis részben ebbe a kategóriába kerül.

Röviden: Hogyan lehet tartósan csökkenteni az adósságterhet?

Legalább három tankönyvi út szokott felmerülni, mindegyik kompromisszumokkal:

1. Infláció: csökkentheti a reál adósságterhet, de kockázatot jelent a nominális stabilitásra, és aszimmetrikus elosztási hatásokkal jár (különösen az alacsonyabb jövedelmű rétegeket sújtja).
2. Tartós költségvetési többlet: stabilizálhatja az adósságpályát, de rövid távon növekedési és társadalmi költségekkel jár.
3. „Kinőni” az adósságot: a legkedvezőbb forgatókönyv, ha a GDP gyorsabban nő. A munkaerőpiaci mozgástér szűkülése mellett azonban ez egyre inkább termelékenység- és humántőke-alapú pályát igényel, ami időbe telik.

Záró gondolat: A következő felzárkózási szakaszban a fiskális politika értelmezéséhez érdemes együtt nézni a kiadási szerkezetet és a kamatterhet: ezek határozzák meg, mennyi mozgástér marad a humántőkéhez és a stabilitáshoz kapcsolódó prioritásokra.

Megjegyzés: Az ezen a weboldalon megjelenő nézetek és elemzések kizárólag a szerző sajátjai, és nem feltétlenül egyeznek a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) hivatalos álláspontjával.

A teljes tanulmány: Az elemzés alapjául szolgáló teljes tanulmány (angol nyelven, ingyenesen) az SSRN-en.