Munkaerőpiaci aktiváció: Meddig bővíthető a munkaerő-kínálat?

A sorozat első részében láttuk, hogy a V4 felzárkózásában – különösen Magyarországon – a növekedés egyik fontos eleme a munkaerő bevonásának bővülése volt. Ebben a részben azt nézzük meg, hogyan alakult a munkaerőpiaci aktivitás, a munkanélküliség és a foglalkoztatás szerkezete a V4-ben, és mit jeleznek ezek a következő növekedési szakasz szempontjából.

Magyarországon volt a legnagyobb ugrás az aktivitási rátában

A felzárkózás egyik alapja az volt, hogy többen léptek be a munkaerőpiacra. Az aktivitási ráta azt mutatja, hogy a munkaképes korú népesség mekkora része dolgozik vagy aktívan munkát keres. Az 1. ábra alapján Magyarországon az aktivitási ráta 2010-ben kb. 69% volt, 2024-re pedig közel 85%-ra emelkedett – ez a V4-en belül az egyik legnagyobb növekedés, és 2024-ben a legmagasabb szinthez tartozik.

**1. ábra**: Aktivitási ráta a 20-64 évesek körében (%-ban).

Mielőtt továbblépnénk, érdemes tisztázni az alapfogalmakat, hiszen a statisztikák sokszor félrevezetők lehetnek:

Aktivitási ráta: A munkaerőpiacon jelen lévők (foglalkoztatottak + munkanélküliek) aránya a népességen belül.
Foglalkoztatási ráta: Azok aránya, akiknek ténylegesen van munkájuk.
Munkanélküliségi ráta: Azok aránya a munkaerőpiacon belül (tehát csak az aktívak között), akiknek nincs munkájuk, de keresnek.

A munkanélküliség alacsony szintre csökkent a régióban

A 2. ábra alapján a munkanélküliség a 2010-es években jelentősen csökkent mind a négy országban, majd a későbbi években alacsony szinten stabilizálódott . Ez a mintázat arra utal, hogy a régióban – és különösen ott, ahol az aktivitás is magas – a munkaerőpiaci “tartalék” szűkebb, így a további növekedés egyre kevésbé támaszkodhat pusztán arra, hogy “még többen dolgozzanak”.

**2. ábra**: Munkanélküliségi ráta a 20-64 évesek körében (%-ban).

A foglalkoztatás bővülése széles bázisú volt (alacsony és magas végzettség mellett is)

A munkaerőpiaci bevonás sikerét mutatja, ha a foglalkoztatási rátát iskolai végzettség szerint bontjuk. A fő üzenet: a foglalkoztatás mind az alacsonyabb, mind a felsőfokú végzettségűeknél emelkedett . Magyarország mindkét csoportban nagy javulást mutat, és 2024-re a V4-en belül magas foglalkoztatási szintekhez tartozik. Ez visszakapcsol a sorozat első részéhez: a növekedésben Magyarországon a munkaerő-hozzájárulás relatíve nagy szerepet játszott.

**3. ábra**: Foglalkoztatási ráta az alacsonyabb iskolai végzettségűek körében (20-64 év, %). Forrás: Eurostat.

Hasonlóan erős pozíciót látunk a felsőfokú végzettségűeknél is, ahol a magyar foglalkoztatási szint szintén a régiós élmezőnyben, 90% felett helyezkedik el.

**4. ábra:** Foglalkoztatási ráta a felsőfokú végzettségűek körében (20-64 év, %). Forrás: Eurostat.

Mi következik ebből?

A munkaerőpiaci aktiváció a 2010-es években a felzárkózás egyik fontos eleme volt. Ugyanakkor az alacsonyabb munkanélküliség és a magasabb részvétel mellett a következő szakaszban a növekedés kulcsa várhatóan egyre inkább az lesz, hogy egy dolgozó mennyi értéket termel (termelékenység), illetve hogyan alakul a humántőke és a munkaképesség.

Végül: a magas aktivitás és foglalkoztatás nem automatikusan jelenti azt, hogy a jólét és az esélyek egyenletesebbek lettek. A sorozat következő részében ezért azt nézzük meg, hogyan alakultak a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek, illetve a szegénységi kockázat a V4-ben.

Megjegyzés: Az ezen a weboldalon megjelenő nézetek és elemzések kizárólag a szerző sajátjai, és nem feltétlenül egyeznek a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) hivatalos álláspontjával.

A teljes tanulmány: Az elemzés alapjául szolgáló teljes tanulmány (angol nyelven, ingyenesen) az SSRN-en.

Fiskális prioritások a V4-ben: Mire költ az állam, és mekkora a mozgástér?

Az előző részben láttuk, hogy a V4-országokban a munkaerőpiaci javulás mellett az elosztási pályák érdemben eltértek. A következő kérdés adja magát: mennyiben tükröződik mindez a költségvetési prioritásokban? A fiskális politika ugyanis nemcsak a hiányról és az adósságról szól, hanem arról is, hogy mire költ az állam, és mit tekint hosszabb

Egyenlőtlenségek és szegénység: Merre ment V4?

Az előző részben láttuk, hogy a V4-országokban – különösen Magyarországon – a munkaerőpiaci aktivitás és a foglalkoztatás érdemben erősödött, a munkanélküliség pedig alacsony szintre csökkent. Ugyanakkor nyitott kérdés marad: hogyan alakult a megtermelt jólét eloszlása? A magasabb foglalkoztatás önmagában nem garantálja a jövedelmek és a vagyon egyenletesebb megoszlását, vagy a szegénységi kockázat

Infláció és árfolyam: Miért váltak el a nominális pályák a V4-en belül?

Az előző részekben láttuk, hogy a reálgazdasági folyamatok – a termelékenység és a beruházások – terén érdemi különbségek alakultak ki a régióban. Ebben a részben a „nominális” világot vizsgáljuk: az árak, a pénzmennyiség és az árfolyamok alakulása ugyanis alapvetően meghatározza a reáljövedelmeket és a beruházási környezet stabilitását. Maginfláció: a tartósabb belföldi árnyomás

Miért lehet magas a beruházási ráta, mégis gyenge a „valódi” beruházás?

A közbeszédben és a gazdaságpolitikai értékelésekben a beruházási ráta (beruházás/GDP) gyakran a jövőbeli növekedés legfőbb mutatójaként jelenik meg. Van benne igazság: a tartós felzárkózáshoz tőke, gép és infrastruktúra kell. A makrogazdasági adatok értelmezésénél azonban van egy kritikus különbség: egyáltalán nem mindegy, hogy nominális (értékbeni) vagy reál (volumenbeni) beruházásról beszélünk.